2015. április 6., hétfő

Egy kis hirdetés

Nos, mint azt már bizonyára Ti is észrevettétek, ez a történet elég régóta véget ért. A napokban szántam rá magam arra, hogy újabb blogot nyissak, ha valakit érdekel, nézzen be! Itt a rövid ismertető:

Háromlábú Bulldognak lenni nem tisztség, hanem életforma. Ki lehet Háromlábú Bulldog, kérditek ti. Ha egy tökéletes világban élnénk, most tuti azt válaszolnám, hogy az, aki szenvedéllyel zenél, akinek a hangszer barátja, testvére, aki nem fél kimutatni az érzelmeit egy halom vadidegen embernek. Aha, persze. A valóság azért ennél egy fokkal árnyaltabb: igazából az kerül be, aki megfelel a bátyám, Ryan elvárásainak. És elhihetitek, az aztán tényleg magas mérce! Jól kell kinéznie, jól kell zenélnie, szorgalmasan kell dolgoznia, mindenben a banda rendelkezésére kell állnia. Némán kell tűrnie, hogy a frontember a sárga földig lehordja, de legalábbis nem szabad visszapofáznia vagy ne adj' isten ellenszegülnie Ryannek. Ez most nem hangzott túl kedvesen, ha meglátná, hogy így promózom, tuti kapnék a fejemre, én pedig csendben viselném el a kiakadását, ahogy azt egy öcsnek talán kötelessége is. Mert, bár most kicsit kegyetlennek állítottam be, azért azzal nektek is egyet kell értenetek, hogy nem könnyű egy babérokra törő frontember élete, aki magának és a bandának a legjobbakat akarja. Szóval ha lentebb esetleg nem túl emberségesen viselkedne velem, a srácokkal vagy akárkivel, akkor azért legyen az is a fejetekben, hogy az én bátyám nem rossz gyerek, csak megtanult harcolni, és megtanulta, hogyan harcolhat a saját eszközeivel.

Remélem, a történet elnyerte a tetszéseteket, és esetleg ellátogattok magára a blogra is. Ha így van, előre is köszönöm :)

A blog linkje: haromlabubulldogok.blogspot.hu

Puszi:
Szofianna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése